Nem kell...
Mikor beléd szerelmes lettem,
elérted, hogy boldog lehessek.
Az egész csak élvezet,
ami csak egy percig kellett.
Te voltál, akit szerettem,
kinek szavát elhihettem.
Te voltál, akit öleltem,
ezt a hibát elkövettem.
Te voltál a legjobb, kit elértem,
szerelmed volt a legszebb, mit megéltem.
Ez a szerelem,
mégegyszer nem kell.
Mindjárt felemészt a bánat,
ezek után még mi várhat.
Nem kell több fájdalom,
nem kell több álom,
nem kell több bódító mámor.
Én ezt már nem akarom,
nem kell, hogy újra fájjon.
Mostmár el kell mennem,
ezen az egészen túl kell lépnem.