Elmész
Elmenni készülsz,
a bőrönd már vár,
de te csak a széken ülsz.
Menj már!
Nincs miért itt maradnod.
Nem köt ide semmi.
Nincs mire emlékezni.
Nem kell semmit mondanod.
Csak menj innen,
gyerünk, hagyj el!
Vagy ha nem,
mondd el mit érzel!
Te csak ülsz,
és nézel rám.
Beleszédülsz,
míg kivárod a szivárványt.
Nem jönnek szavak,
úgy látszik tényleg nem maradsz.
Elmúlik a félelmed,
már a kabátodat kéred.
Elindultál,
már ott vagy az ajtónál.
Dühösen nézel vissza rám,
s a szemedből a nyíl, szíven talál.