Ismét nem hallgattam az eszemre,
meg is lett az ára,
itt az életem a kezembe,
a maradék nem veszhet kárba.
Boldogan szenvedtem,
mi menthető volt mentettem.
Bolondul boldogított szívem önzése,
rá hagyatkoztam a döntésben.
Üresség tátong a szívem helyén,
egyre csak gyűlik a gond a fájdalom hegyén,
de kibírom egyedül,
mosolyom tettetem remekül.
A fájdalom leple lekerül,
de a bánat a szívemben továb hegedül.
Szenvedve, sebesen török az égig,
de ha kibírom, küzdeni fogok végig.