Túl boldog vagyok
Arcomról nem tűnik el a mosoly,
Próbálom eltüntetni, de nem tudom.
Boldog vagyok, de nem tudom miért,
de talán azért, mert meghalok a szerelméért.
Meghalok, hogy láthassam arcát,
ragyogó mosolyát.
Meghalok, hogy hallhassam hangját,
lágy sóhaját.
Meghalok, hogy halljam édes szavát,
Mely fülembe száll,
hajnalok hajnalán.
Meghalok, hogy érezhessem érintését,
a szíve verését.
Dobbanását szívének,
mely egy meleg fuvallat szívem telének.
Annyira szeretem, hogy legszívesebben meghalnék érte,
de ezt ő is megtenné értem.