Lemegy a nap,
piroslik az ég,
arról prédikál a pap,
mi lehet a szép.
Mi szép, s mi a jó,
milyen az élet,
ki lehet az oltalmazónk,
ki meg nem éget.
Ki vigyáz ránk
sötét éjjelen,
megéget-e a láng,
ha kihűl belőlünk az érzelem.
Ki véd meg, ha félünk,
s ha elkap a szomorúság?
Mi lesz, ha vérzünk?
Ki mondja meg, hogyan tovább?
Ki mondja a szentbeszédet,
ha életed romokban hever?
Ki játsza a zenédet,
ha szíveden nagy a teher.
Lesz, ki meggyógyít,
ha fáj a szíved?
Lesz, ki megszólít,
s mond egy rímet?
Az imát,
ki mondja majd értünk?
Ki fedi fel a hibát,
hogy még sokáig éljünk?
Ki mondja az áldást,
ha szól a requiem?
Ki ad nekünk szállást,
hol lelkünk megpihen?