♥♥♥Versek♥♥♥

Enyém az élet,

ezért senki nem ítélhet,

mert senki sem ismeri,

mindenki benne csak a rosszat keresi.

Barátság és szerelem,

már nem is tudom mit jelent e két szó hirtelen.

Barátság,

jó nagy badarság,

jó dolog, ha találsz egy barátot,

ha elveszítesz egyet az már a saját károd.

Elveszítenél egyet csak, mert összevesztetek,

de ezzel a saját életeteket is tönkretennétek.

Néha könnyeket törölhetsz,

de egy barátnak sokat köszönhetsz.

Egy baráti mosolyra könnyen rászokhatsz,

a baráti érzések gyakran változnak.

Van, hogy az egyik barát rájön, ő többet érez,

s a szíve néha már vérez.

A vércseppek keserűn folynak a testen át,

míg a szél szerető szívhez fújja tán.

A szerető szív boldogan fogadja,

a panaszait meghallgatja.

Itt már bekövetkezik a szerelem,

ami a szívünkbe lopódzik halkan, nesztelen.

Talán úgy, hogy észre se vesszük,

de néha élünk-halunk, hogy keressük.

Van, hogy az érzéseket csak tetteted,

ezután az igaz szerelmet már csak lesheted.

A szerelem lehet a legszebb érzés,

de okozhatja a legnagyobb vérzést.

Ha a barátok között kialakul a szerelem,

akkor feltár bizonyos terheket,

mert ha a szerelem elhal,

a barátság köztük meghal.

A sebeket nem lehet befoltozni,

s a barátságot nem lehet helyrehozni.

A szakítás nem véletlen,

mint egy könyv, ami teljesen képtelen.

Okozhatja egy harmadik barát,

aki irányíthatja mások akaratát.

Valaki azt hiszi, egy szóval jóvátehet mindent,

de már ő is tudja, elvesztette a legnagyobb kincset.

A szerelem lehet a legmagasabb tetője a boldogságnak,

de a szomorúság legmélyebb örvényévé is válhat.

Azt hittem, megéri remélni,

a szerelemről mesélni.

Azt hittem, történhet végre egy jó dolog,

de helyette csattantak a sorstól a pofonok.

Azt hiszem akkor boldog voltam,

de most inkább feküdnék holtan.

Húsz perce még bátran mosolyogtam,

de a mostani érzéseket tisztán mondhatom horrornak.

Szép dolog a szerelem,

én sokáig kerestem.

Meg is találtam,

jól rá is fáztam.

Akkor a józan eszem elvesztette a csatát,

megadta magát,

meglengette a fehér zászlót,

mert szemben vele a szerelem állott.

Gondoltam végre valami sikerül,

de ez a titok kiderült.

Összetört ekkor egy ember,

mert a fiúval beszélni nem mert.

Elhitette magával, hogy már nem is szereti,

hogy már megtanult felejteni.

Meg akarta szüntetni a másik fantom-fájdalmát,

gondolta az idő gyógyít tán.

Gondolta az a legjobb, ha felejtünk,

de ez nem lehetséges, ha igazán szeretünk.

A fiú aztán eléggé megbántotta,

a lány lett a szerelem kárhozottja.

Az élet nem egy habos torta,

a lány ekkor ezt mondta:

Már érzed egy kéz a pokolba lök,

mert a szerelem öl, butít, és nyomorba dönt.

A kést a szívéhez tartotta,

de megtanulta:

Nem tévedett,

három nehéz dolog van az életben.

Valakiben bízni,

aztán meg hinni,

végül megbocsátani,

de a törött szív darabokban marad holtáig.

Nem tudok aludni,

mert nem vagy velem,

nem fogok hazudni,

kínoz a szerelem.

Miért emésztesz szerelem?

Mikor tudod nincs remény,

akit én szeretek, nem szeret,

s nem lehet az enyém.

A szerelem végtelen,

keresd lélekkel,

és ha rátalálsz,

akkor csak a karjaidba zárd.