Szilánkok
Nem jut eszembe más szó, csak az, hogy szeretlek,
akármennyire próbálom, de nem feledlek.
Szívemből lett szilánkok,
mit az ablakon kivágok.
Miket elröpítek messzie,
senkit sem szerettem még ennyire.
Ám, hiába szeretek,
a végén mindig a kanapén heverek,
csokival a kezemben,
könnyekkel a szememben.
Ha a smink a vízzel nem jön le,
ott vannak a könnycseppek helyette.
A feketeség szétfolyik az arcon,
lassan elhalkul a hangom.
A hang, mely hallgatásra késztetett,
a szívhez tartozik, mely sokat tévedett.
A szív, mely csalódásokra kényszerült,
szilánkokra esett szét, hát ez most így sikerült.