Tegnap mosolyogtunk a holnapon,

mert míg testedet átkarolhatom,

érzem semmi sem áthat,

míg oltalmazó karjaid magukhoz zárnak.

Gondoltuk szerelmünk megtörhetetlen, ellenáll minden csapásnak,

s nem esik áldozatául a halálnak.

A csábítás minden hívó szava,
lelkünkben álmokat ölő csata.
Lágy dallam, mi fülemben zúg bús napokon,
túl idegölő zajokon,
mi eszembe juttatja a távolság tőled elszakít,
a különtöltött idő sok mindenre megtanít:
milyen vágyódni arra, akivel nem lehetsz,
kit teljes szívedből szeretsz.
Te voltál szívemben a felkelő és lenyugvó nap,
mi éjszakánként maga után hatalmas űrt hagy.
Te voltál az ok, miért reggelente felkeltem,
kiért a mosolyt arcomra felvettem,
kiért újra remélni mertem,
kiért minden szabály megszegtem.
Mindig te voltál, kinek emléke életbe tartott,
hogy túljéljem ezt a kemény, eszeveszett harcot.
A gyógyszer mi a szenvedést enyhíti,
 az éj lelkünket álommal meghinti.

S én emlékedet őrzöm szomorúan,
te voltál a béke az örök háborúban.

 

Oldal: Te voltál a béke az örök háborúban
♥♥♥Versek♥♥♥ - © 2008 - 2024 - barbieversek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat