Te vagy az az ember
Te vagy az az ember,
kinek szívében élni nem merek.
Lelkem, mint a tenger,
csak rajtad merengek.
Az eszem elfelejtett,
a szívem még mindig téged akar.
Az érzés leleplezve,
már remény sem maradt.
Aludni nem merek,
mert csak rólad álmodnék.
Nélküled ébredek,
s ekkor rám jön a sírhatnék.
Tudom, hogy nem kellek,
de én kedvesemnek nevezlek.
Te vagy a legkedvesebb álmom,
de tudom a végén ez lesz a halálom.