Viszlát édes!
Viszlát édes!
A kés a kezedben már véres.
Az én vérem van rajta,
mi az inged már átitatta.
Te csak ölelsz, mintha nem tettél volna semmit,
pedig már a vérben heverünk itt.
Te fekszel itt mellettem és ölelsz,
de már nem hallod bennem a szívzörejt.
Nem tudod mit csinálj!
Csak fekszel mellettem és kiabálsz.
Kiontottál egy emberi életet,
nem sajnálod az együtt töltött éveket.
Amíg te élsz,
és remélsz,
én repülök a menny felé.
Leborulok a mennyország kapuja elé.
Viszlát édes!
Lelkem már ott az égben.
Holttestem mellett ott maradsz végleg,
mert már minden úszik a vérben!